Az előző évszázad utolsó évtizedében az oktatás is megszabadult a diktatúra sokféle tilalmától: intézményi keretei bővültek, szelleme szabaddá vált, noha a kibontakozásnak továbbra is számos akadálya van. Miközben az oktatás lehetőségei bővültek, érezhetően csökkent a tanítás, a tanulás presztízse, a tudás értéke. Ilyen körülmények között nehéz lesz helyt állniuk a kevésbé felkészült erdélyi magyar fiataloknak, és ezzel a nemzeti közösség jövője kerülhet veszélybe. Egyre inkább tapasztalhattuk azt is, hogy a tanulásnak fontos feltétele lett a pénz, a családok anyagi helyzete. A sokféle visszahúzó, akadályozó tényező közül kétségtelenül a családok szegénysége, szétesése áll az első helyen, de sok esetben hátrányt jelent, a tanuló nyelvi, kulturális környezete, a kisebbségi oktatásban mindig ritkább iskolahálózat (a szórványokban különösen), a falusi iskolák és a szórványoktatás alacsonyabb színvonala, a fokozottabb terhelés a heti óraszámban (egyéb tárgyakon kívül az államnyelv tanulása). A falusi környezetből, a szórványokból származó gyermekek elkallódását a statisztikák is igazolják.

Ezen a helyzeten szeretne enyhíteni az a tehetségmentő akció, amelyet erdélyi és magyarországi egyetemi tanárok kezdeményeztek 2003-ban. A gondolat elindítója és az erdélyi akció védnöke Péntek János kolozsvári egyetemi tanár, aki 2002. június 1-jén egy tudományos konferencián hívta fel a figyelmet erre az aggasztó helyzetre. A megoldást É. Kiss Katalin budapesti nyelvészprofesszor kereste, és találta meg 2003 elején: a Baptista Szeretetszolgálat karolta föl az ügyet, és illesztette be már működő “Fogadj örökbe!” programjába. A professzor asszony és a Szeretetszolgálat munkatársai népszerűsítették, terjesztették a felhívást, az ő kitartásuknak és következetességüknek köszönhető, hogy folyamatosan nőtt a támogatók száma. A program első évében a pályázat kiírója és lebonyolítója az Iskola Alapítvány kolozsvári irodája volt. Az első év tapasztalatai nyomán úgy láttuk, a program eredményesebben működtethető, ha a kolozsvári képviselete is intézményesül. Ez történt meg 2004-ben a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület létrehozásával. 2008 augusztusától pedig önálló szervezetként működünk, immár Magyarországon is hivatalosan bejegyzett egyesületként.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szándéknak és a felhívásnak, magának a programnak nincs semmilyen politikai vagy felekezeti elkötelezettsége: a támogatók kizárólag önként jelentkező magánszemélyek, a kedvezményezettek pedig maguk a tanulók (az ő támogatásukra a szüleik vagy gyámjaik pályáznak).

Évek óta szükségét érezzük annak, hogy közvetlenebbé tegyük a kapcsolatot az Egyesület és a támogatott családok között. Erre 2007-ben került sor: létrehoztuk a tutorok hálózatát olyan pedagógusokból, értelmiségiekből, akik saját régiójukban vállalták a közvetítést, a kapcsolattartást, és egyfajta rendszeres felügyeletet is vállaltak. Eddig végzett munkájuk, kérdőíves felmérésük nagyon hasznosnak bizonyult.

Már a kezdetektől úgy döntöttünk, és a felhívásunk azt tartalmazta, hogy a támogatók részéről havi 5000 forint (vagy ennek megfelelő értékű más pénznem) vagy ennek többszöröse legyen a hozzájárulás, a tanulók pedig ennek az összegnek a kétszeresét kapják (a program működtetéséhez szükséges 10% levonásával: adminisztráció, átutalásokkal járó veszteség, postai költségek, biztonsági tartalék stb.). A támogatottak kötelesek rendszeresen beszámolni tanulmányi eredményeikről. A támogató pedig maga dönti el, hogy személyes kapcsolatba kerül-e a családdal, amelynek gyermekét támogatja. Mi nagyon fontosnak tartjuk, és ajánljuk minden támogatónak, hogy vállalják ezt a személyes kapcsolatot. Ezt a program által is képviselt szolidaritást erősíti magyarországi és erdélyi családok közvetlen kapcsolata. Fájó pontja a programnak, hogy ismételt felhívásainkra is csak nagyon kevés erdélyi támogató jelentkezett.

Pályázati felhívásunk pontosan megjelöli, kik azok a tanulók, akiken programunk segíteni kíván. Ebből idézzük az alábbiakat: „Pályázhatnak olyan szülők, akiknek igazolhatóan kiváló képességű gyermeke (…) magyar nyelven tanult 7, 8, 9 vagy 10. osztályban, vagy magyar iskolai osztályba fog iratkozni a következő tanévtől, és teljesítik az alábbi feltételeket: 1. Falusi vagy szórványkörnyezetben élnek. Rendkívül tehetséges és ugyanakkor halmozottan hátrányos helyzetű tanuló a lakóhelyi környezetétől függetlenül is pályázhat 2. A család anyagi helyzete nem teszi lehetővé a gyermek továbbtanulását. Csak olyanok pályázhatnak, akiknek a családjában egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 400  RON-t. 3.  A szülő vállalja, hogy támogatás esetén legalább érettségiig tőle telhetően biztosítja gyermeke továbbtanulását magyar nyelven.” A hozzánk érkezett pályázatok nagy számából látjuk hogy sok, nagyon sok tehetséges gyermek szorul támogatásra, érdemli meg a támogatást. Mi ehhez keresünk olyan tehetősebb embereket, akik felelősnek érzik magukat a következő nemzedékért, a nemzeti közösség jövőjéért.